Mit tanulhatunk Kőbán Ritától a mentális erősség területén?

Erős kézfogás. Végignézek rajta: kihúzott hát, egyenes vállak, határozott fejtartás, nyitott, figyelmes tekintet. Ilyen egy Bajnok. Minden mozdulatából, minden gesztusából érezni erős személyiségének kisugárzását. Tekintete, rezdülései elárulják, büszke magára, méltóságteljesen viseli nevét, amelyet ma Magyarországon mindenki ismer. Ugyanakkor ott van benne egy lágyabb vonal is, egy pillanatig elmerengek azon, hogyan is fogalmazzam meg. Alázat? Hála? Alázat a sport iránt, hála a sorsnak, ami lehetővé tette, hogy képességeit ilyen szinten kamatoztassa. Kilencszer Világelső. Kétszer Olimpiai Bajnok. Nagy szavak, amelyek mögött hihetetlen mennyiségű munka áll. Hogyan lehetett bírni a kőkemény edzéseket? Az állandó versenyzést? A rivalizálást? A nyomást, amely egy-egy olimpia alatt az egész ország elvárásaival együtt nehezedett a vállára? A siker terhét? Az érzést, hogy minden nap bajnokként kelsz fel, de bajnokként is kell dolgoznod, gondolkodnod és viselkedned. Ez nem csak fizikai kihívás. Mentális oldalon legalább olyan erősnek kell ehhez lenni, mint fizikailag. Azt gondolnánk, egy ilyen kaliberű sportoló, egy ilyen személyiség Bajnoknak születik.

Beszélgetésünkből kiderül, ez egyáltalán nem így van. Fel kell nőni a feladathoz. Tanulni kell minden nap. Figyelni mindenre. Tudatosan élni. Nyitott lenni az újra. Befogadni. Készen állni a változásra, a fejlődésre. És mindenekfelett: akarni.

Hogyan kezdődött a sport számodra?

Megfelelési szándékból indult. Ötödik gyerekként nem sok figyelmet kaptam, így a sport kiugrási lehetőség volt számomra. Végre valamiben jobb lehettem, mint a nővéreim. A sport volt az, ahol bizonyíthattam. Boldogságot és örömet okozott.

Mit hoztál otthonról?

A szüleimtől az akaratot örököltem. Fegyelemre és önállóságra neveltek, de nem szóltak bele a választásaimba, hagytak kibontakozni.  Ugyanakkor nagyon kevés önbizalmam volt. Ezért is lettem kudarckerülő.  Ma már tudom, hogy a dicséret nagyon sokat számít. Edzőként ezt sokszor alkalmazom.

Hogyan alakította a sport a személyiségedet?

Az élsporthoz ego kell. Meg kell mutatni, hogy te vagy a legjobb! Legyél büszke magadra! Dicséred meg magad! Így alakul az önbizalom. Kis lépésekben. Idővel megtanultam, hogy nem kifelé kell dicsekedni, hanem a belső önérzetet kell fejleszteni. Legyél jóban önmagaddal, a felettes éneddel, a belső hangoddal.

Az akaraterőmet fejlesztette. De ez is az önbizalommal együtt tud nőni, hiszen minden mindennel összefügg! A mértékletesség viszont itt is fontos! Tudni kell, hogy mikor erőltesd, és mikor lépj hátra – például, ha beteg vagy. Ha van sikerélményed, akkor még könnyebb erősnek lenni.

Alázatot tanultam – ezt már persze felnőtt korban. Alázatot a sport, a saját testem iránt. Köszönetet mondani. Tisztelni másokat. Tisztelni a földet, az időt az állatokat. Értékelni az élet dolgait.

Szorgalmat tanultam. Én szeretek dolgozni, szeretem a kétkezi munkát.

Szerénységet tanultam. Minél nagyobb eredményt ér el valaki, annál szerényebbnek kell lennie. Akkor már lehet szerénynek lenni!

Hogyan jöttél rá ezekre a tanulságokra? Hogyan formáltad magad?

Az első komoly lépést 20-22 éves koromban tettem meg. Akkor nyílt ki a világ és felmerült bennem a kérdés, hogyan tovább? Döntenem kellett és tudatosan irányítani a sorosomat. A második lépés 25 éves koromban történt, amikor a buddhizmus bejött az életembe. Ez a gondolkodásmódomat alakította át. Az élet ad pofonokat, figyelmeztet. Mindig felettem magamnak a kérdést: ez most mit akar tőlem? Mit kell ebből megtanulnom?

Ha oda tudsz figyelni magadra, tudatosan tudsz élni, akkor onnan egy ugrás az önbizalom. Majd az akaraterő. Minden versenyzőnek tudatosságra kell törekedni. Légy ott fejben az edzéseken. Minden pillanatban! Ez a legnehezebb. De ezt is meg lehet tanulni.  Programok szerint élünk. Jó programot kell betenni az ember agyába!

A másik erősségem: nyitott voltam, mindenből és mindenkitől tanultam. Gyerekkoromban  a nővérem mindig ledumált. Voltam vagy 17 éves. Azt mondtam magamban:  csönd a neved! Fél évig csak azt figyeltem, hogyan beszél, hogyan érvel, de nem mentem bele vitába. Fél év után már partner voltam. Addig azonban csak figyeltem. Mit csinál jobban? Én hogyan tudnék úgy érvelni, mint ő? Később észrevettem a Dunavarsányi edzőtáborban, hogy a Csipes Feri meg a Gyulai Zsolt lemegy még este 9-kor erősíteni. Következő nap én is ott voltam 8-kor, mert 9-től foglalt volt az edzőterem. Utána évekig ezt csináltam. Este kaja után még egyszer erősítettem. Világbajnokság, olimpia előtt főleg! Az igazán klasszisok, az egyes menők, azok így teremnek. Nem is kell szólni. Példa kell. Nem mindegy, hogy kivel veszed körül magad!

 

 

Hogyan lettél világszinten sikeres sportoló?

A kemény munka által. Amit most Hosszú Katinka is csinál: minden edzésen versenyt úszik. Én is ezt csináltam. Minden edzést halálosan komolyan vettem. Akkor is, ha csak 80%-on kellett teljesíteni. Akkor arra törekedtem, hogy minél kevesebb energiával csináljam meg a 80%-ot. Kevesebb csapásszámmal menjek, mint a többiek. Feladatot adtam magamnak. Akkor nem volt tudatos, de ma már tudom, hogy ez milyen fontos volt, mert iramérzékelést tanultam. Odafigyelést tanultam. Másokra is nézzek, de közben magamra figyeljek.

Mindenben a kihívást, a versenyt láttam. Félmunkát bárki tud csinálni. Na de jó megcsinálni valamit! Az már igen!

A versenyt márpedig az edzéseken nyerjük meg!

 

Mi volt a titkod?

Mi megelőztük a korunkat. Kati néni (Fábiánné Rozsnyói Katalin) és én is. Teljesen másként készültünk: rövid, intenzív edzésekkel. Nem kell 2-3 órás edzéseket csinálni. Nincs annyi idő, nincs annyi energia. Erre a saját tapasztalatomból jöttem rá. Amikor sokat edzettem, állandóan beteg voltam. Ezért említettem az előbb is a tudatosságot! Figyelj önmagadra! Tanulj mindenből!

Hogyan bírtad mentálisan a brutálisan nehéz edzéseket?

Sosem féltem a kemény edzésektől. Nekem nem volt problémám a munkával. Én szerettem dolgozni. De ahogy beléptem az egyesület kapuján, mindent kint hagytam. A bemelegítés is arról szólt: készítsd fel magad mentálisan is, hogy kemény edzés következik.  A test sajnos emlékszik a fájdalomra. Mindenre emlékszik.  Ezért komoly munkát csak felnőtt korban lehet végezni, gyerekként még nem. Tudatosság kell hozzá. Tudnod kell, hogy ezt a céljaidért teszed. Meg kell tenned, ha olimpiát akarsz nyerni!

Volt egy olyan évem, amikor nem ment az álló rajt. Pedig akkor már olimpiai bajnok voltam. Valahogy elfelejtettem. Edzés után viszont ott maradtam és addig nem mentem haza, míg meg nem csináltam 50 álló rajtot! Másnap fájt is a bal vállam, de nem vertek meg többet álló rajtban! Azt kell gyakorolni, ami nem megy!

 

Milyen mentális technikáid voltak?

Igyekeztem jó szokásokat rögzíteni. Mindent begyakorolni, amíg automatizmus nem lett. Hogyan melegítek be, hogyan rakom össze a hajómat, hogyan viszem le a vízre, mindent. Így nem kellett verseny előtt aggódni, másra energiát pazarolni, csak a lényegre tudtam fókuszálni. Legyenek meg a rutinok, a kapaszkodók, amelyek emlékeztetnek: most koncentrált állapot következik: egy mantra, egy kézmozdulat… ha azt megcsinálod, a szervezet tudja: áhá, most figyelni kell! Ezeket ki kell találni. Foglalkozni kell magaddal!

A másik a hit abban, hogy győzni tudok. Az önbizalom. Mert megtettem mindent, elvégeztem az edzésmunkát. Látod, most is itt van kiírva az asztalom fölé: „Akár hiszed, hogy képes vagy rá, akár nem hiszed, hogy képes vagy rá, igazad lesz.” Lefordítva: az elme és a test megpróbálja teljesíteni, amit az ego diktál. Ha úgy állok oda, hogy ezt az 500-at nem tudom ennyi idő alatt teljesíteni, akkor nem is fogom. A tudatalatti mindent meg fog tenni azért, hogy igazam legyen.

Mennyire tartod magad mentálisan erősnek?

Sportolóként? Nagyon erősnek! Egy 10-es skálán?  10-esnek!

Fejleszthető-e szerinted a mentális keménység?

Persze. Vegyük például az akaraterőt. 200 m-en kezdtem versenyezni, mert eleinte nem bírtam az 500-at. Aztán szép lassan ment a 300, majd a 350, majd a 400. Mindig azt mondtam, hogy ha kibírom 500-ig, akkor reszkessen a világ! Reszketett is! Mindez nem ment volna önbizalom nélkül. Lépésenként építettem fel magam. Tudatosan, sok odafigyeléssel. Minden versenyzőnek tudatosságra kell törekedni.

Ehhez azonban kell a tapasztalat is. Már most tanítom a 15 éveseknek azt, amire én 25 éves koromban jöttem rá: az odafigyelés saját magadra, a belső tudatosság. Minél többet meg kell tanulni magadról. A mi korunkban nem volt ennyi lehetőség, mint most. Én a reggeli pulzusmérésből tudtam, hogy mikor lehetek kemény az edzéseken és mikor kell visszavennem.

Volt olyan versenyed, amelyet a mentális erőddel nyertél meg?

Hogyne. Persze. Mert nagyon akartam. Olimpia. Azt sem tudom, hogy értem be. Ott valami földöntúli erő, vagy nem is tudom, micsoda szállt meg… Az összes olimpiám olyan volt, mintha más dimenzióban lettem volna.

Hogy állsz oda a rajthoz egy ilyen nagy világversenyen? Mire gondolsz olyankor? 

Arra nem szabad gondolni, hogy mi lesz, ha nem sikerül. Egy dolgot tudok megtenni: ami bennem van, azt nagyon jól ki tudom hozni magamból! Mert rettenetesen akarom! De ehhez jól fel kell készülni!

Hogyan készültél?

Egy évvel az Olimpia előtt semmi másról nem szólt az életem, minden reggel, minden nap…. Tudatosan ott kell lenni, agyilag nincs pihenő, állandóan tréningezni kell magad: ha ezt az edzést nem tudom megcsinálni, az olimpiát sem tudom megnyerniHa beleszakadok, akkor is megcsinálom! Utána pedig:  Hű de jó, hogy végigcsináltam ezt az edzést is, így már van esélyem rá. Nem azt gondoltam,  hogy itt már tutti megnyerem, hanem talán van esélyem rá! Ha még azt az 50 edzést is megcsinálom, akkor tettem érte. A tudatalattit tele kell pakolni ilyesmivel: én mindent megtettem érte! Persze a mértékletesség, a tudatosság itt is fontos. Mert ha túledzed magad, az sem jó! Az én esetemben, ha azt mondta Kati néni, hogy 10 X 2 perc, azonnal gondolkodtam, milyen iramban csinálom meg, melyik az az egy résztáv, ahol pihenni fogok, hogy tudom úgy beosztani, hogy pont az utolsóra fáradjak el nagyon, de az utolsót még jól kell megcsinálnom.

Valóban nagyon tudatosan csináltál mindent!

Igen! Ugyanakkor tudni kell kívülről is figyelni magad! Az jó, ha motivált vagy, de a túlmotiváltság már nem! Aki annyira akarja, az már nem tud ellazulni. Márpedig aki nem tud ellazulni, az nem tud megfeszülni sem.

Hogyan érted el verseny előtt azt a koncentrált állapotot, amiben mindent ki tudtál hozni magadból?

A koncentráció a verseny előtti rutin alatt élesedik ki.  A rituálék alatt. Nekem a hajómat kellett összerakni és utána nem érhetett hozzá senki. Ha az rendben volt, akkor tudtam, hogy minden jól alakul majd. De itt már csak befelé figyeltem. Hozzám nem jöhetett oda senki rajt előtt. Nem volt beszélgetés, csevegés. Verseny alatt sem figyeltem az ellenfeleket. Csak magamra figyeltem. Majd a végén kiderül, ki győzött.

Hogyan küzdöttél meg mentálisan a verseny alatti fájdalommal?

Ilyenkor úgy kell működnöd, mint egy gép. Már az első csapásnál tudod, hogy mennyire fog fájni. Mert a test nem felejt.  Sejtmemória. Pontosan tudod, mennyire fog fájni.

Az 500 kajak különösen nehéz. Itt erő is kell, állóképesség is kell, gyorsaság is kell. Ezért az 1-2 percig terjedő sportágak a legnehezebbek a világon. A 400-800 futás. Mert 40 másodpercig levegő nélkül is elmész. Na de onnan jön a nagy fal! Ilyenkor automatán mentem. 300-kor zökkentem vissza, akkor újraindulás van! Először mi kezdtük, utána a világ is megtanulta. Ott vagy 300 m-nél, és onnan újra indul a verseny. Látod, még most is sóhajtok! (mosolyog) A test reagál! Legtöbbször azt sem tudtam, hogyan értem be.  Mások is hasonlóan élték át – például Gyurta Dani nyilatkozta, hogy nem emlékszik, hogy ért célba. De ez csak nagy versenyeken fordul elő. A fájdalmat, azt el kell tudni viselni!

Te el tudtad. Mi segített ebben?

Nagyon akartam. A kudarckerülés. Nem dicsőséget akartam, hanem hogy szeressenek érte.

Volt valamilyen trükköd?

Volt, persze, csak nem biztos, hogy elárulom (nevet).

Mindig abban a ruhában versenyeztem, amibe edzettem, mindig abban a hajóban, amivel edzettem. Ne érjen senki a hajómhoz, miután összeraktam.  Csak annak engedtem meg, hogy segítsen, aki közel állt hozzám. Ugyanaz a rituálé mindig. Ne kerüljön energiámba végigcsinálni. Minden menjen már automatikusan. Előtte kimentem megnézni, hogy hol a start, tudjam, hogy néz ki, mi van körülötte.

A zenét nagyon jónak tartom. Zenét hallgatni, rá szöveget felmondani! Mindenki csinálja meg magának. Ha rajtad van a fülhallgató, már nem szólnak hozzád! Nyugodtan koncentrálhatsz a feladatra.

Mi volt a 3 legnagyobb erősséged?

Akaraterő, tudatosság, szorgalom.

Ezeken kívül mit tartasz még fontosnak?

Koncentráció, önfegyelem. Mindig, minden helyzetben nyitott lenni az újra, tanulni mindenkitől. Most is este későig böngészem a netet és tanulok. Eleinte a bemelegítés a csoportban 5-10 perc volt. Most már fél óra. Megtanultuk a jóga hengert használni. A kézilabda edzőtől tanulok, az úszóedzőtől tanulok, a síelőtől tanulok. Ő mit gondol, hogyan lehet mentálisan fejlődni?  Hogyan lehet a pszichológiát alkalmazni? Amint valami érdekeset találok, azonnal teszem fel a csoportba, nézzék meg a tanítványaim is!

Hogyan lehet a koncentrációt fejleszteni?

A koncentrálást csak jókedvűen és pihenten kell elkezdeni! Majd lépésenként gyakorolni. Szórakozva. Játéknak felfogva. Legyél tudatos! Gyakorolni nap mint nap, edzésen kívül is. Én így szoktam és teszem ezt most is. Belépsz valahova: van-e az esernyőtartóban esernyő? Mi az, ami más a kertben? Mi a változás? Hol van eltérés? Pl. megyek hazafelé – más a plakát. Játék az utcán: megjegyzem az emberek ruhájának a színét, hány ember volt mellettem, milyen színű volt a szeme annak, aki a legközelebb állt mellettem. Koncentrálni  a tekintet irányításával lehet a legjobban. Hogyan nézel dolgokra, az befolyásolja azt is, hogy hogyan gondolkodsz.

A mai fiatalok nagyon szétszórtak. Nagyon nehéz őket tanítani, nehéz elérni náluk, hogy igazán arra fókuszáljanak, amire kell. Pedig nem kor kérdése! Egy 12 éves tornász, ha nem figyel, leesik, komoly balesetet szenved.

Te fegyelmezett voltál? Ezt hogyan lehet gyakorolni?

Én úgy emlékszem, hogy igen. Amit Kati néni mondott, azt megcsináltam. Minden résztávot. Tudtam, hogy ha nem, akkor mások nyernek, akik megcsinálják. Bármilyen nehéz is volt. Ha belehaltam is, ha taknyon-nyálon csúsztam utána haza.

A fegyelem egy nehéz szó. Megint inkább a tudatosság felé mennék. Sokkal pozitívabb a dolog, maga a szó pozitívabb. Számomra a fegyelem mindig egy kényszert jelent. A tudatosság egy belső dolog. Inkább önfegyelem. Tudtam, hogy mit akarok, és mi kell hozzá. Nem kellett hozzá brutálisan fegyelmezni magam. Bulizni nem mentem el, de a csokit simán megettem. Mert valahol muszáj lazítani. Olimpia évében viszont lóra, motorra nem ültem. Na, az nehéz volt! Akkor ott állt egy évig a motorom. Még csak be sem kapcsoltam, mert különben megszakadt a szívem! Egy Yamaha 650-es chopper-em volt. A speed motor közelebb állt volna hozzám, de egyszer felültem egy speed motorra és pár perc múlva már 200-al száguldottam. Azonnal visszavettem. Túl veszélyes volt. Azért lett chopperem, hogy ne tudjak száguldozni. Ez is tudatosság. Nem fegyelemnek nevezném. Nem éltem meg veszteségként. Soha nem mentem osztálykirándulásra. De 20 évesen Párizs utcáin sétáltam. Nekem megérte.

 

Volt példaképed?

Nem. Én a magam útját jártam. Ha tetszett valakinél valami, akkor azt eltanultam.  Szívtam magamba mindent, mint a szivacs. Akkor nem voltak ilyen lehetőségek, mint most, nem volt internet. Most sokkal könnyebb. Most is halálosan élvezem, hogy edzések után késő estig ott ülök a gép mellett és tanulok, olvasok. Más életéből, más tapasztalataiból. Mit tudok hasznosítani a saját életemben?

Éld meg, legyél tudatos. Mert attól fejlődsz!

Mit kaptál az edződtől, Kati nénitől?

Nagyon sok mindent! Azt, ami addig megvolt, az rendszerbe került. Egy biztos támaszt adott. Tudtam, hogy ha ő vele edzek, akkor az az edzésmunka jó. A hitet kaptam tőle! Bíztam benne!  Ő is olimpiai ezüstérmes volt. Ezáltal bíztam magamban is.

Miért kell egy edző?

Kell a külső kontroll. Én építőnek éltem meg, a kritikát és az irányítást. Nem ugyanazt látod, mint kívülről valaki. Nekem szükségem volt erre.

Milyen egy jó edző?

Következetes. Én is kifejlesztettem magamban egy „edző üzemmódot”. Próbálok nem túl empatikus lenni. A hangom is megkeményedik.  Ha látom, h valaki szenved, elfordulok. Csinálja!  Nálam az a jó, hogy én már mindent megéltem. Nem mondhatja, hogy ezt vagy azt nem lehet. Én is megcsináltam.

Viszont dicsérni kell! Érezze a sikerélményt!  Ez motivál igazán! A túlzott szigor nem vezet eredményre. A dicséret sokkal hatásosabb!

Milyen területen formálta a sport a személyiségedet?

Minden területen. Végre lett önbizalmam. Megtanultam tanulni. Megtanultam figyelni. Figyelni másokra. Csapatban dolgozni. Alkalmazkodni. Elvállalni egy párost akkor is, ha a társam gyengébb volt, mint én. Alázatot tanultam. Magam felé és a sportágam felé. Szorgalmat tanultam. A családommal való kapcsolatban, a szociális kapcsolatokban segített. Amikor már sikeres vagy, akkor már megteheted, hogy szerény legyél! Ezt 18 éves kor után tanultam meg. Itt van ez a közhelyes szó is: kitartás. Hol van a határ, amikor már föl kell adni? Edzőként ebből is sokat profitálok! Minden nap újra kezdeni. Ugyanolyan hittel odaállni. Nem feladni a reményt. Nem meghátrálni! Amit az életben mindenhol fel tudok használni! Nem is tudok olyat mondani, ahol nem segített a sport! Hogy tudok figyelni, gondolkodni.  Másképp gondolkodni.

 

Milyen jó tanácsot kaptál?

Mentálisan kell többet tenni a célokért. Fizikailag nem tudsz mindent megoldani! Dolgozni sokan tudnak. Sokat is tudnak dolgozni! Még jól is tudnak dolgozni! De hogy a mentális oldalt tedd hozzá, az kell!  Attól Kőbán Rita az, aki. Ez a tudatosság. A koncentrálás. Ez mindig jellemzett engem. A saját társaimnak szörnyű lehetett, hogy megint én nyertem. De amikor mindenki 100-at húzódzkodott, akkor a Kőbán Rita 101-et.

TE milyen tanácsot adnál?

Légy tudatos!

Ez Kőbán Rita üzenete. Ismerve az utat, amit bejárt, érezem: ennek az üzenetnek súlya van!

Ettől a beszélgetéstől azonban sokkal többet kaptam. A mentális keménysége mellett engem két dolog ragadott nagyon meg:

  1. Ilyen teljesítménnyel, ilyen komoly eredményekkel a háta mögött hogyan lehet valaki ennyire szerény? Alázatos? Úgy mesélt mindenről, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Itt ül előttem egy kétszeres olimpiai bajnok és kilencszeres világbajnok (meg isten tudja hányszoros magyar bajnok) és készségesen beszél a felkészülése titkairól, a mentális trükkökről, hadd épüljön belőle mindenki. Egy két lábon járó kincsesláda, tele ötletekkel és tanácsokkal.
  2. A másik dolog, ami lenyűgözött: a tanulási készsége, a nyitottsága. Még most is mindenre figyel, mindenből tanul! Tanul a nála sokkal fiatalabb sportolóktól, tanul a szakemberektől, tanul az élettől. Látom a tüzet a szemében. Ez nem múlik el, csak mert az ember abbahagyja a sportolást. Ez hozzáállás kérdése, mentalitás kérdése. Ez egy életmód, másféle gondolkodásmód. Nem is csodálkozom: egy olimpiai bajnok nem lehet átlagos ember. Nem élhet, nem gondolkodhat, és nem érezhet úgy, mint egy átlagember.

Csak remélni merem, hogy a szavakat – és amit a szavak között kaptam ettől a beszélgetéstől -, azt méltó módon sikerül nekem is továbbadni. Köszönöm Kőbán Rita!