Laz the Spartan interjú

Aki kifogások helyett megoldásokat keres…

Beszélgetésünket Laci így indította: „Olvastam a Kőbán Ritával készült interjúdat. Hogy jövök én ide a képbe?”

Nos, A Mentális Tréning egyik célja, hogy példaértékű személyeket mutasson be a sport területén. Ez lehet egy hatalmas tehetséggel megáldott sportoló, aki – a tehetség mellett szorgalmának és kitartásának is köszönhetően – olimpiai bajnoki címeket gyűjtöget. Ugyanakkor lehet olyan személy, aki az életútjával, a nehézségek leküzdésével és kivételes hozzáállásával mutat példát. Ez utóbbival talán könnyebb azonosulnunk, a történetük talán jobban megérint, hiszen nem a sportolói elit legmagasabb szintjét képviselik, hanem a számunkra is, amatőr sportolók számára is elérhető teljesítményt. De Laz esetében engem leginkább az fogott meg, ahogy a negatív életkörülményekre fittyet hányva újra és újra fel tudott állni, a sérülések kavalkádja ellenére is dönteni tudott:  panaszkodás és kifogások helyett a sportolást választja. Mindezek mellett egy érzékeny személy, nem szégyelli bevallani azt sem, hogy futamgyőzelme után ejtett pár könnyet.

Laciról, vagy ahogy a blogjából ismerhetjük – Laz The Spartanról – tudni kell, hogy ő maga is szeret motiválni – mindezt blog, facebook bejegyzés vagy verseny előtti improvizált motivációs beszédek formájában teszi. Sőt egy iskolai programot is kitalált, amellyel a gyerekeknek mutatja meg, hogyan is lehet érdekes, játékos, mégis kemény tornaórákat tartani, miért is érdemes a sportot komolyan venni.

Beszélgetésünk végére határozottan úgy éreztem, Laci mondanivalója nem csak az amatőr sportolók számra, hanem nagyon széles körben is igen tanulságos lehet!

Honnan jön ez a vágy, hogy másokat motiválj?

A sport nagyon sokat adott nekem, és ezt szeretném másokkal is megosztani. Jó látni, amikor az  emberek felismerik a lehetőségeiket. Olyan ez, mint amikor kinyílik egy ajtó és hirtelen azt érzed, igen, ez az, amit kerestél. Ott vannak például Hoyt-ék, apa és fia.  Ezt szeretném én is megmutatni, hogy bármit el lehet érni, ha az ember igazán akarja.

Hoyt –apa és fia – együtt teljesítenek maratonikat, triatlon és Iromnan versenyeket úgy, hogy a mozgáskorlátozott fiút az apa maga után húzza, vagy maga előtt tolja ezeken a kemény erőpróbákon. A fiú egy cerebrális parézis miatt vált mozgáskorlátozottá és kezdetben azért indultak el versenyeken, mert így a fiú is sportolónak érezhette magát, rövid időre el tudta felejteni  fizikai korlátait. Később az apa-fiú páros olyan legendává vált, hogy Bostonban szobrot is állítottak nekik, miután a Boston Maratonit 32 alkalommal teljesítették. Amerikában nagyon széles körben ismertek, történetük nagyon sokakat motivál. (a szerző megjegyzése)

Honnan indult a Te történeted?

Nagyon sok sérülésem volt, ennek ellenére – rövidebb vagy hosszabb megszakítás után – mindig visszatértem a sporthoz.  Így jött az akadályfutás is. Gerincsérvem után feljött rám pár kiló, amit egyszer csak megelégeltem. Újra elkezdtem sportolni, majd kerestem egy versenyt, hogy ezáltal is  jobban motiváljam magam. Én lepődtem meg a legjobban, hogy harmadikként értem célba. Ez egy akadályfutó verseny volt még Londonban, így kezdtem el jobban érdeklődni ez a sportág iránt, majd jöttek a Spartan Race versenyei, amelyeken azóta is részt veszek.

Nem mindenki így kezeli a gerincsérvét!

Valóban. De én azt vallom, választani lehet: kifogásokat keresel, vagy megoldásokat. Én mind a két utolsó szezonomban úgy indultam, hogy egy-egy műtét miatt kiesett a téli alapozás időszaka. Tavaly télen egy térdműtét után kezdtem kicsit késve a felkészülést, ennek ellenére sikerült kvalifikálnom az Európa Bajnokságra. Idén télen egy köldöksérv műtét miatt nem tudtam sokáig edzeni, ennek ellenére, életemben először, futamgyőztes lettem egy Spartan Race-en (Kouty,  competitive kategória), amivel idén is megszereztem az indulási jogot az Európa Bajnokságra.

Hogyan alakult ki benned ez a harci szellem, ez a meg nem alkuvás a sorssal?

Azért ehhez kellett pár év. És sok sport. Mert ez a legjobb terápia! De persze mindez nem ilyen egyszerű.

Mesélj magadról egy kicsit!

5 éves korom előttről nincsenek emlékeim. Akkor egy autóbalesetet szenvedetünk a családdal, 3 napig kómában feküdtem koponyasérüléssel. A szüleimet sem ismertem meg utána.  Aztán gyerekként jött több sérülés, mindkét csuklóm eltört, egyiket műteni is kellett. Ez mind nem akadályozott meg abban, hogy sportoljak – atlétika, foci, úszás az iskolában. Később a röplabda csapatban játszottam, de nem volt nagy kitörési lehetőség benne. Ennek ellenére szerettem a csapatjátékokat, mindig én voltam a csapatban az, aki a többieket motiválta. Aztán az ikertestvéremmel egyre komolyabban vettük az atlétikát. Ő magyar válogatott lett, én sajnos egy ízületi gyulladás miatt nem, de nem is voltam annyira tehetséges, mint ő. Később elkezdtem országúti kerékpározni. Mikor meghalt a tesóm, egyszerűen nem ment tovább. Emlékszem, Debrecenben volt a szezonnyitó, felültem a bringára, mentem 2 kört, aztán leszálltam, behajítottam a bringát az árokba. Azt mondtam elég volt. Nem volt rá erőm, energiám. Elfáradtam lelkileg. Utána volt egy szép mélyrepülés.

Hogyan álltál ebből fel?

Ismét a sport segítségével. Ehhez kellett, hogy lássam élőben  Alberto Contadort, a későbbi  Tour de France győztest, a Párizs-Nizza verseny befutójában! Akkoriban ott éltem.

Nagyon sok helyen éltél már! Ez is sokat elárul a személyiségedről: bátran nekivágsz bárminek!

Valóban: Nizza, London, Bécs…  Számomra minden élethelyzet egy megoldandó feladat: eldöntöd, hogy mit akarsz, kitűzöl egy célt. Majd minden nap azt tartod szem előtt.

Nincs leküzdhetetlen akadály?

Ha nem így gondolnám, nem lennék együtt a barátnőmmel. 12 ezer kilométer és 6 óra időeltolódás választ el minket egymástól. (Nevet.)

Most komolyan: minden egy döntés kérdése. Én is néha panaszkodom, én is keresem a kifogásokat. De ha egyszer eldöntök valamit, akkor a tettek következnek.  Belefektetem az energiát. Én vizuális típus vagyok. Szeretem leírni, hogy mit akarok elérni.

Most milyen céljaid vannak?

Az EB kvalifikációm már megvan, de szeretném a jogosultságot elit kategóriában is megszerezni. A másik cél a Világbajnokság. És természetesen szeretnék jó eredményt is elérni ezeken a nagy versenyeken.

A sporton kívül milyen életcélod van?

Szeretek embereket motiválni. Rádöbbenteni őket, hogy milyen korlátlan lehetőségeik vannak. Ismerjék meg önmagukat. Legyenek tisztába a képességeikkel. Ne pazarolják el az idejüket. Éljenek teljes életet.

Ehhez kell egy szenzitivitás, egy érzék.

Így van. Én a hosszú futásaim alatt szoktam elgondolkodni magamról, az életről….

Őszintén szólva, ezzel magamat is motiválom. Ez egy kis bumeráng effektus, mert avval, hogy másokat motiválok, ez rám is visszahat. Ezért is áll közel hozzám az edzői mentalitás, szakma, amelyet most tanulok.

Van példaképed?

Muhammad Ali. Benne az ragadott meg, hogy honnan jött, milyen életkörülmények közül sikerült kitörnie. Vicces, hogy ő úgy kezdett el sportolni, hogy ellopták a biciklijét! Ekkor egy rendőr mutatott meg neki egy pár alapmozdulatot, hogyan védheti meg magát. Persze ő nem elégedett meg ennyivel, lement a legközelebbi edzőterembe, és rögtön beleszeretett a bokszba.   De hosszú a sor: Mike Tyson. Puskás Feri bácsi. Hicham El Guerruj, Haile Gebreselaisse.

De tudok nem sportolót is mondani. Például a párom apukája: szegény családból származott, sokan voltak testvérek, az édesapja korán meghalt. Most van egy gyönyörű családja, körbeutazta a világot, tehetséges sportoló, aktívan sportol a mai napig (65 éves),  Dél-Amerika egyik legjobb golfozója saját korosztályában, emellett egy sikeres orvos karrier áll mögötte.

Milyen tulajdonságokat értékelsz másokban?

A kitartást.

Célokat kitűzni, és haladni előre. Vannak nehezebb időszakok, amikor az ember egy kicsit elbátortalanodik. De végig kell csinálni azt, amit az ember elkezdett. Beletenni a munkát. Nem csak álmodozni.

Összesen 50-60 öltés van rajtam. A fejemen 30, térdem, 16, hasam, csuklóm…. De ez egyáltalán nem zavar. Tudom, hogy képes vagyok elérni azt, amit szeretnék.

Célok. Hogyan fogalmazod meg őket, majd hogyan haladsz az úton?

Félúton a reális és irreális között. A reális célok nem motiválnak eléggé. Az irreálisak viszont elveszik a lelkesedést, hiszen érzem, hogy nem tudom őket soha elérni.

Leírom őket. Időpontokkal. Számba veszem, milyen eszközök állnak a rendelkezésemre? Például idén a műtét miatt nem indult jól a szezonom. A célom, viszont az eb kvalifikáció volt. Kitaláltam, hogy competetive-ben indulok, be is jött. Ettől függetlenül megpróbálom még elitben is megszerezni az indulási jogot, de így most nincs nyomás rajtam, felszabadultan edzhetek és versenyezhetek.

Eszközök: említettem már, hogy Hicham El Guerroj egy kedvenc sportolóm. Mivel ő tisztelte a vallását, a ramadán időszakában tilos volt számára nappal edzeni. Talált magának egy edzőtársat, aki hajlandó volt vele éjjel futni, segíteni az edzéseit. Csak ismételni tudom magam: nem kifogásokat kell keresni, hanem megoldásokat.

Mentálisan mennyire tartod magad keménynek?

10-es skálán 9. DE tudom, hogy 10-es is tudnék lenni.

Mi hiányzik ehhez?

Nem tudok csak a sportra fókuszálni. Más dolgok is vannak az életemben.

Szoktál mentálisan készülni a versenyekre?

Vizualizálom az akadályokat. Ráhangolódok zenével. Ez most az utolsó versenyemnél kimaradt, nem is sikerült olyan jól.

Verseny előtti rituálé?

Mostanában imádkozom.

Hogyan hozod magad abba a mentális állapotba, amely egy spártai versenyhez szükséges?

A rajt előtt kezdem szépen kizárni a környezetet… Csak befelé figyelek. És a feladatra. Aztán van olyan is, hogy közben valamit elrontok és szétesek. Becsúszik egy hiba, burpeek…  Kizökkenek. Aztán valahogy összekapom magam.

Nem mindig sikerül minden olyan jól. Például Vechec. Előtte volt egy motivációvesztésem. Azon a versenyen 120 burpeet szedtem össze, mellette még el is tévedtem. Nem tudtam eléggé ráfókuszálni. De Tokajra újra összeszedtem magam fejben, ez meg is látszott az eredményen, ugyanis csapatban dobogóra álltunk!

Motivációvesztésből hogyan jöttél vissza?

Új célokat tűztem ki magamnak. Mentális átprogramozás.

Vannak gyengeségeid is? Tisztában vagy velük?

Igen, persze. Mentális keménységben nem vagyok 10-es. Nem vagyok elég magabiztos. Szeretném, ha nem befolyásoljon annyira mások véleménye.

Hogyan látod magad a jövőben?

Mindig keményen akarok sportolni. Nagy családot szeretnék. Sokat utazni. Egyszer megcsinálom az Ironmant. Egyszer lefutom a Spartathlont.

(nem tudom nem észre venni, hogy a sportos célokat kijelentő módban fogalmazza meg! )

Milyen tanácsot adnál másoknak?

Álmodj. Tervezz. Dolgozz. Élvezd.

Hogy neveled majd a gyerekeidet?

Hagyom őket elesni, de persze mellettük leszek, segítek felállni. A folyamatos negatív visszajelzés eltántorít, a folyamatos pozitív elkényelmesít. Szokták mondani, hogy a bokszoló halála a luxus. Elkényelmesednek és elfelejtenek bunyózni.

Már gyerekkorban meg kell tanulni veszíteni. Meg kell tanulni a fájdalom fogalmát.

Hogy kezeled te magad a veszteségeket, kudarcokat?

Persze zavarnak a kudarcok. Aztán egyszer csak hozok egy döntést, kitűzök egy új célt, áthelyezem a fókuszt. Elengedem. Előre nézek. Teszem a dolgom.

Kedvenc mottó, idézet?

Élni jöttem erre a világra, nem lakni.

 

 

 

 

 

 

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.